Oldal kiválasztása

Az energiagyógyászatot rengeteg misztikum és félreértés övezi. A csodavárástól a szkepticizmuson keresztül a „mindentagadásig”. Pedig a kézrátételes gyógyítás nagyon egyszerű természeti törvényeken keresztül működik. Teljesen érthetővé válik, ha nyitottabbá válunk új dolgok megismerésére.

Két dolgot tisztázzunk!

  1. A szervezetünk rendelkezik egy öngyógyító mechanizmussal. Bármilyen betegséget gyógyítani képes automatizmussal.
  2. A betegségek nagy részét (az arányról vitatkozik a szakma, de 70%-ot mindenki elismer) pszichoszomatikusan szerezzük. Ami durva fordításban azt jelenti, hogy mi magunk okozzuk a betegségeinket a gondolatainkkal és a viselkedésünkkel.

A gondolatok, energiák. Teremtő erővel rendelkeznek. Ha állandóan kesergünk, azzal éppen egy negatív jövőt mantrázunk. A pozitív gondolkodás persze nem azt jelenti, hogy örülünk minden rossznak. El kell fogadnunk, hogy történnek velünk látszólag negatív események is és olyanok is amik boldoggá tesznek. Amikor mindent a helyén tudunk kezelni, az a pozitív gondolkodás. Keleten úgy gondolják, hogy nincs jó vagy rossz. Ami történik velünk az tanítás. Idevág egy ősrégi Tibeti tanmese;

Volt egyszer egy bölcs földműves. Nagyon szegényen élt a családjával. Az egyetlen vagyona a lova volt. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt és gondolta meglátogatja károsult szegény szomszédját.

– Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse, szegény szomszéd, micsoda nagy balszerencse –mondta sajnálkozva és együtt érzően.

– Talán az… – felelte a földműves.

Másnap reggel csodák csodájára a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hanem hozott magával három vadlovat. Az álmélkodó szomszéd nem bírt eléggé csodálkozni

– Ó… Ó, micsoda nagy szerencse, micsoda nagy szerencse – kiáltott fel a lovak láttán a szomszéd
– Talán az… – hangzott a földműves válasza

A következő nap az öreg fia be akarta törni az egyik vadlovat és felült a hátára, de az levetette. A fiúnak eltörött a lába.

– Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse, micsoda nagy balszerencse – mondta a szomszéd jajgatva.
– Talán az… – felelte a földműves.

Másnap katonák érkeztek a faluba és minden épkézláb fiatal fiút elvittek a magukkal a hadseregbe harcolni. A törött lábú fiút azonban otthon hagyták.

– Ó, micsoda nagy szerencse- lelkendezett a szomszéd.
– Talán az… – felelte ismét bölcsen a szegény földműves……………………..

-abo-

(…..folytatása következik…….)