Általában kétféle munkavállaló létezik. Az egyik azért megy „állásba”, hogy ne haljon éhen. (A másik ………………kicsit magasabb.)
Az átlagos munkavállaló az első napon szembe találja magát egy kollektívával, ahol már egy ideje mennek az emberi játszmák. Mindenkinek vannak rossz érzései a „másik kollégáról”, és ezeket közlik is az új emberünkkel. Ha akarja, ha nem. Csak az Ő érdekében, hogy tudja, merre, hány méter! Persze szemtől szemben mindenki mindenkivel udvarias, önzetlen. A gyanútlan látogató még irigykedne is, milyen jó a kollektíva. De ha jól megkapargatná a felületet, bizony meglelné a rozsdát. Alaposan szemügyre véve, a helyzet úgy tűnik, ezeknek az embereknek egy napból áll a hetük. Hétfő reggeltől tart péntek estig és egy robotpilóta viszi a gépüket. Nincs gondolkodás, nincs érzelem (a munkával kapcsolatban), minden rutinná válik! Cigi szünet, kávé – sarok és a pletyka.
Telik az idő, folyik a beilleszkedés.
A következő lépés az, amikor elérkezik az a pillanat, amikor már róla is elkezdenek rosszakat mondani és biztosan lesz olyan jóakaró, aki ezeket a pletykákat közli is majd vele. Aztán kiderül, hogy a főnök egy f……, jó esetben nagy. Ez általában az a pont, amikor a kreativitás, a szenvedély elkezd felszívódni. Egyre fáradtabban megy munkába. A kiégés tünetei jelentkeznek. Elégett az üzemanyag, a MOTIVÁCIÓ. Egy kis szabadság vagy egy betegség menti meg, és ad egy rövid időre megnyugvást. Aztán szépen beletörődik az egészbe és már csak az a fontos, hogy elteljen az idő! Erre olvastam valahol egy nagyon jó megfogalmazást:
Az emberek többsége 30 éves kora előtt meghal, de hetven körül temetik el őket.
A másik típusú ember ……..a magasabb……. az, aki nem pusztán munkavállaló, inkább Ő a Vállalkozó, aki tudja mit akar, akit a céljai vezérelnek. A cigi/kávé sarkot messze elkerüli és azon van, hogyan tudná a jelen helyzetet a hasznára fordítani. Teszi a dolgát, elemzi magát, hogy elég hatékony-e. Nincs túl sok ideje dumcsizni, nem megy bele az olcsó játékokba. Ezért hamar elkezdik utálni és mivel eredményeket is ér el, nem Ő a kedvenc egy jó darabig. Aztán ha elég kitartó és nem tudják letépkedni a szárnyait, változást hoz. Lassan beállnak mögé. Kikérik a véleményét, a tanácsait. Vezető lesz, ha a főnök is úgy gondolja. Vannak ugyanis céljai. A célokról költők ódákat, az írók könyvek százait írták már meg. Mégis nagyon kevesen tudják, hogyan is épül fel maga a CÉL. Azt mindenki tudja, valahol olvasta már, hogy le kellene írni, de már régóta nem vezetünk naplót. Hova írjam le akkor? Esetleg vezessem a laptopom? Vagy vegyek egy füzetet? Vagy tépjem ki azt a múltkori naplómban leírt pár oldalt?
Nem írok, nem olvasok, én Magyar Nemes vagyok.
Az emberek 3-5%-a lesz sikeres. Igaz ez az élet minden területére. Ez egy valós adat. Legyen szó tőzsdéről vagy új vállalkozásról. Ezzel kalkulálhatunk. Ennek a kis számú sikernek az okait vagy inkább követelményeit még fogjuk tárgyalni. Most maradjunk csak a motivációnál. Ha ezeket a sikeres embereket, tevékenységüket, munkásságukat elkezdjük elemezni, és átlépünk azon a ponton, hogy milyen villából, milyen kocsival hová járnak nyaralni, talán eljutunk a szokásaikhoz is. B.Tracy. szerint a siker kemény munka álruhájában érkezik. Egyetérthetünk vele. Kevés olyan önerőből lett milliomos van a világon, akinek csak úgy az ölébe hullt volna a fene nagy gazdagság. Tanulmányozva ezeket az embereket általános dolog az, hogy ők például rendszeresen olvasnak. Olvasnak és jegyzetelnek. Jegyzetelnek, írnak. Végiggondolnak egy adott időszakot és leírják hozzá a gondolataikat. Végigveszik pontról pontra, hogy mi, miért történt. Mondhatnám azt is, hogy naplót vezetnek. És hiába a nagy technikai fejlődés, ők bizony füzetekben örökítik meg a gondolataikat. Csodák csodájára ez a „napló” azzal kezdődik, hogy mik a céljaik. Ezek a célok kisebb részei persze változhatnak, módosulhatnak. De vannak pontok, amik az egész életet uralják, ezek fix pontok. Nevezhetjük ezeket a fix pontokat életfeladatoknak, küldetésnek. Ezek adottak. Vannak változó vagy inkább rövid távú célok, de ezeknek bele kell illenie a fő célba. Semmi sem viheti félre a hajót, bár az út sosem teljesen egyenes. Olyan ez, mint a vitorláshajó útja: le, fel, kicsit balra, kicsit jobbra halad egyenesen. A célokról még részletesen írni fogunk egy másik anyagban. Most csak annyit beszélünk róla, amit itt szükségesnek tartunk.
Mi is akkor az a motiváció?
A motiváció egy latin eredetű szó, a movere igéből ered, mozogni, mozgatni a jelentése. A motívum is ennek a szónak a rokona. A motívum az értelmező szótár szerint: „egy tett mozgatórugója, kiváltó oka, szándéka, amely egy cselekedetet elindít”.
Az én olvasatomban a motiváció egy olyan cselekedet, amit a céljaim elérése érdekében teszek. Lehetek-e motivált, ha nincsenek céljaim? Cél-e az, hogy legyen egy jó fizetésem, hogy a megélhetésem ne legyen veszélyben? Cél-e az, hogy lélegezzek? Azt gondolom vannak alapvető szükségletek, amik elérése lehet rövid távon cél, de a CÉL az egy távolba mutató valami, amiért hajlandó vagyok küzdeni és áldozni. Hajlandó vagyok megfizetni az árát. Ahogy hatalmas áttörést jelentett az, hogy felfedezték azt, hogy nem az atommag a legkisebb egység a végtelen másik oldalán, ugyanúgy meglepetések tömkelege ér bennünket, amikor a célokkal elkezdünk komolyabban foglalkozni.
Sokszor elképzeltem már, ahogy kimerevedett szemmel a vadász lassan, nagyon lassan emeli a kezét, szinte érzékelhetetlenül a válla mögé nyúl és kiveszi a vesszejét. Ugyanazzal a nulla sebességgel beilleszti az íjába, megfeszíti az ideget és lő. Mi kellett ehhez? Egy tegez, egy íj, gyakorlat. És persze egy olyan helyszín, ahol van vad, ja és a vadász. Minden lövés talál? Nem hiszem, biztos nem. Ha az első nem teríti le a vadat, akkor a vadász leszegett fejjel haza ballag? Nem. Megy tovább és addig tölt, amíg legalább egy fácán nem akad horogra. Ez a lényeg? A kitartás? Az is. A vadász egy életmód, egy életszemlélet. Ő a győztes. Ha elbukik meghal. Az élete múlik rajta. Ahogy a tiedé is. A jövőé. Érted már? Ha elbuksz, akkor a jövőt ölöd meg. Ez a cél lényege. Ha fontosnak tartod magad, akkor Te vagy az, aki befolyásolni fogja, aki befolyásolja a jövőt. Ez nagy felelősség tudom, de ez az igazság. Ha a körülményeket okolod, akkor vesztettél. A körülményeket Te teremted. Minden, ami körülvesz a Te teremtésed eredménye. Ha jól érzed ebben magad, nyugodtan veregesd meg a válladat. Ha szarul, akkor ne a főnöködet, ne a körülményeket szidd, mert Te vagy az okozója a jelenednek. Mindent, ami körülvesz Te teremtetted. Durva, de így van.
Nézzük egy értékesítő példáján keresztül egy CÉL felépítését.
Legyen a CÉL-om egy szép, nagy kerek szám. Mondjuk a cél az, hogy keressek meg egy millió dollárt a következő 20 évben. Ezzel simán el lehet menni nyugdíjba. Ha csak azt akarom elérni, hogy gazdag legyek, az nem cél, az nem elég konkrét. Mindenkinek mást jelent. Ennél fogva nem is lenne mérhető. Legyen konkrét az elérendő cél és legyen hozzá egy megfelelő, teljesíthető időtartam, időtáv is. Vigyázz, ne legyen se túl kicsi se túl nagy a cél. Amikor minden rendben megy, akkor nincs igazán baj. Haladok az úton és élvezem az életet. Jönnek a kisebb sikerek. Nő az önbizalmam.
De hogyan tudom ezt a célt szem előtt tartani akkor is, amikor éppen elvesztem az állásomat vagy tönkre megy az autóm és már a munkába járás is nehézségekbe ütközik? Ilyenkor a távoli célok önmagukban nem tudnak motiválni. Ha nem érzem, hogy közeledek felé, akkor elvesztem a hajtó erőt! Megoldás az, ha kisebb egységekre bontom és ezek a kisebb egységek lesznek a térképeim a nagy utazáshoz.
A google-nek van egy remek eszköze.
Ez a naptár. A napi feladatainkat órákra lehet benne bontani, feljegyzéseket is tudunk hozzájuk rendelni. Össze lehet hangolni már a mobillal is. Vihetem magammal mindenhová. Reggeltől estig velem lehet. Beírhatjuk a találkozóinkat a feladatainkat és színekkel jelölni is tudjuk őket: minden szín jelenthet státuszt vagy éppen eredményt. A napi feladatok kontrollálása kell ahhoz, hogy lássuk, teljesültek-e a heti, havi és az éves tervek. Ebből következik, hogy a következő szint a rövid távú tervek készítése. Ebben benne kell lennie, hogy honnan, hová kell megérkeznem és ehhez mit kell tennem, mit kell tanulnom. Milyen eszközökre van szükségem.
Érdemes, tudod mit? Kötelező elgondolkozni a végeredményen. Egyfajta vizualizálást (meditációt) kell végezni. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy majd az a kép, ami a terv végén vár rám olyan-e, amit szeretnék. Tényleg ezt akarom-e? Ha el tudom képzelni, akkor már nem képtelenség. Vagyis képes vagyok rá. Képzeld el, hogy………..
A középtávú tervek elkészítése immár könnyű feladat. Csak a következő lépcsőfokot kell meghatározni. Mi lesz a következő szint? Mi kell ahhoz, hogy a következő szintre léphessek? Mit kell hozzá tennem? Mit kell hozzá tudnom? Mit kell hozzá birtokolnom? Milyenné kell hozzá válnom, hogy a következő szintre léphessek? Milyen ember leszek és milyen emberek vesznek majd körül? Ahol most tartok az sem a véletlen műve. Ezért keményen dolgoztam és tanultam. Ha vezetem a google naptárat és havonta egyszer csinálok egy kis összegzést egy füzetben vagy egy doksiban, akkor látnom kell, hogy amit csinálok közelebb vitt-e a célomhoz. Ha nem vitt közelebb, akkor hol vannak a lyukak a rendszeremben? Új munkát kell találnom? Vagy elég, ha elhagyok néhány rossz szokást? Megvan az ideális képem a heti, a havi és az éves tervem végén. Ha ezt rendszeresen elérem, akkor jó úton vagyok, ha nem, akkor baj van az iránnyal. Vagy túl sokat követelek magamtól vagy túl keveset. Tehát terv és elemzés. Miért sikerült? Miért nem? Mindkettő nagyon fontos. Mit teszek jól és miben kell javítanom.
Sokan ott is hibáznak, hogy csak a gyengeségeiket, a hibáikat akarják javítani. Én azt gondolom, hogy ez rossz nézőpont. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy és foglalkozz az erősségeiddel. Erősítsd még jobban a jó tulajdonságaidat. Ez egyfajta belső szakosodás. Hagyd meg a gyengeségeidet a bírálóidnak, hagy rágódjanak rajta ők. Te csak oda koncentrálj, ahol penge vagy. A kardnak is csak az éle a fontos. Harc közben kit érdekel a szépen kidolgozott hüvely? Az élet pedig harc. Háború. Tudjuk, hogy csak 3-5%-a lesz sikeres. Az emberiség 95%-a a hibáira koncentrál és el is bukik. Nem azt csinálják, amit szeretnének és valószínűleg nem is azzal élnek, akivel szeretnének. Találkoztál már ilyen emberrel?
Az időszakos tervek mellett kell lennie technikai terveknek is. Ilyen a pénzügyi terv. Ha többet költök, mint amennyi a profitom, akkor nem valószínű, hogy közeledik felém a dolláros bőrönd. Nem azt mondom, hogy spórolj össze egy millió dollárt, de a tudatos pénzügyi gondolkodás ugyan úgy alap, mint a google naptár vezetése.
A FŐCÉLON is érdemes egy kicsit gondolkozni. Önmagában, hogy van egy millió dollárom, az nem sokat jelent. Vagy egy halom papír vagy néhány nulla egy bankkártyán. Ha csak ezért hajtok, nem leszek boldog, amikor elértem. Kell egy magasztosabb cél, amiben már nem csak én szerepelek. Kell valami, ami már másnak is hasznot hoz azzal, hogy én elértem a célomat. Lehet például az, hogy támogatni fogom a kortárs művészetet. Ha majd 100 ezer dollár környékén járok, akkor elkezdem valamelyik fiatal festőnek a munkáit vásárolni. Ezzel érzem, hogy a célom felé haladok és még egy új befektetést is elkezdtem, ami lehet, hogy komoly részét fogja majd képezni a fő célom értékének. De lehet az is, hogy Te környezettudatos vagy és szeretnéd, ha újra jó lenne a levegő, akkor 1000 dollár gyarapodásonként ültess egy fát. A lényeget biztos érted. Mindenki meg tudja találni a maga számára megfelelő tevékenységet, amit más, mások hasznára tud alkalmazni. Mert mi jó abban, ha az egész világ a tied, de élhetetlennek tartod? Mindennek akkor van értelme, ha mással is meg tudod osztani!
Mi van akkor, ha a fő célodat nem éred el? Ha a terveidet, a részcélokat betartod, akkor az életed abban a mederben fog haladni, ami a fő célod. Lehet, hogy csak 3-400 ezer dollárig jutsz el, ha az oda vezető utat a saját vezérlő elveid szerint csináltad, akkor minden egyes lépést élveztél. És lehet, hogy csak annyi volt az igazi célod, csak kicsit fölé lőttél. Van ilyen is, de olyannal is találkozhattál, aki bőven meghaladja magát. Egy a lényeg, ha a fő célodat szem előtt tartod és felbontod akkora falatokra, hogy az elméd le tudja ezeket nyelni, akkor a motivációdat nem lehet letörni. A motiváció ugyanis nem kinn van, hanem odabenn. Benned!
by www.h2om.hu